Az utóbbi időben igencsak parkoló pályán volt a blogom, több okból is. Először is Luca a pocaklakó nem engedett, hogy jóba legyek az illatokkal és igencsak kerültem a konyhát. Aztán a doktor bácsi mondta azt, hogy nehogy felvegyem a fakanalat, hanem pihenjek. Amit apukám summásan így fogalmazott meg, amikor beállított hozzánk. Ide a tepsiket! Elviszem mindent, nehogy elcsábulj, most pihenned kell. Aztán még kacifántosabb kanyart vett az élet és a kórházban töltöttem egy pár hetet, mert tüdőm embóliát kaptam. Hála az égnek nagyon gondos és értő kezek közé kerültem, akik mindent megtettek azért, hogy Luca is és én is egészségesen hagyhassuk el a kórházat. Most már itthon vagyunk és négyesben élvezzük az életet. A konyhával még ismerkedem, mert most a két gyerkőc a fő project, hogy megtaláljuk a ritmusunkat és egymáshoz szokjunk. Úgy érzem jó úton haladunk. Rengeteg segítséget kaptam a családomtól és a barátainktól, akiknek nem győzők elég hálás lenni. Köszönöm Nektek, hogy vagytok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.